LELKISÉG
Bátorító Üzenet 7.
2021. január 10., Urunk megkeresztelkedésének ünnepe
Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Mk 1,9-11)
Nyilvános tevékenységének megkezdése előtt Jézus a Jordán folyóhoz ment, Keresztelő Jánoshoz, aki megkeresztelte őt. Jézus keresztelkedésével igent mond az Atya akaratára. Szüleink helyettünk mondtak igent az Úrnak, mikor megkereszteltek bennünket. –
Most rajtunk a sor!
Ferenc pápa így fogalmazott: „Igent mondani az Úrnak azt jelenti, hogy bátran átöleljük az életet, úgy, ahogy jön. Azt jelenti, hogy átöleljük hazánkat, családunkat, barátainkat, törékenységükkel együtt.”
Nemrég jelent meg egy könyv (pillanatokon belül nagy siker lett), mely a zöldlámpákról szól, és arról, hogy a sárga és piros előbb-utóbb zöld lesz. A könyv igazában arról szól, hogy ha az ember tudja, hogyan és mikor boldoguljon az élet kihívásaira, akkor élvezheti a sikernek azt az állapotát, amit úgy neveznek, „elkapni a zöldlámpát”.
Ahhoz viszont, hogy egy másik emberre, vagy Istenre igent tudjunk mondani, ahhoz először önmagunkra kell igent mondani.
Most rajtunk a sor!
Nagy Lajos diakónus, Pannonhalmi Területi Apátság
Bátorító Üzenet 6.
2021. január 3. (Karácsony utáni 2. vasárnap)
„Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőséges Atya… gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket, és milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet ő a szenteknek készített (Ef 1,17a-18).”
Karácsonykor Máriával, Józseffel, a pásztorokkal, a bölcsekkel… sőt, az angyalokkal együtt rácsodálkozhatunk arra a mindent-odaadásra, amit Jézusban szemlélhetünk. Isten Őbenne és Őáltala mindent nekünk ad. Meg vagyunk ajándékozva. El tudom-e fogadni Isten ajándékait?
Ha hittel nézem az életemet, akkor könnyebb észrevennem az ő kezét az események mögött. Nincs mitől félnem, Velem van, előttem jár. Kiegyenesíti a görbe utakat. Egyetlen ember, betegség, vagy csalódás sem képes megállítani az Ő tervét. Amit megígért, az be fog teljesedni.
Imádkozz úgy, remélj úgy, mint a szentek: József, a pásztorok, a bölcsek. Mária, ölében az Újszülöttel, a hideg istállóban, emberektől elutasítva, teljes bizonytalanságban, az utazás miatt fáradtan, a szüléstől kimerülten, menekülni kényszerülve is így fohászkodik: a hit azt mondja, hogy bármi is vár rám, Isten már itt van velem.
Szalai Zsolt diakónus, Pannonhalmi Területi Apátság
Bátorító Üzenet 4.
2020. december 20., ádvent 4. vasárnapja
„Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket útjaira, és ösvényein járjunk” (Mikeás próféta 4,2)
Ismétlődő ünnepeken néha megkísért a gondolat: körben jár az életünk. Mi azonban, akik az Isten segítségével felé tartunk, tudjuk, hogy nem évenként ismétlődő körben járásról van szó. A szertartások ismétlődnek és nem az ünnep. Egy szerpentinen megyünk az Úr hegyére. Első látásra úgy tűnik, hogy ezen a szerpentinen most megint a tavalyi ponton vagyunk, ugyanarra a tájra látunk. De az eltelt esztendőben mások lettünk mi is és más lett a táj is. És ami a legfontosabb: a szerpentin természetének megfelelően mindent magasabbról láthatunk. Olyan részleteket is láthatunk, amelyek tavaly még nem látszottak. Az út folytatásához fontos részleteket, újabb feladatokat jelentő részleteket, de örömünket is teljesebbé tevő részleteket. Különös szerpentin ez a teljesség felé tartó. Vannak néha olyan menetek, amelyek alig látszanak emelkedni. Néha azonban komoly kapaszkodót jelent egy forduló, amelyen szaporábbá válik lélegzetünk. Azt hiszem, ez a mögöttünk levő esztendő, mindannyiunk számára az erősebb emelkedők közé tartozik. Most, a negyedik vasárnapon azt kérjük a bennünket megajándékozó Istentől, hogy sokszor adjon nekünk ilyen emelkedő szakaszokat. Olyanokat, amelyeket elvállalva felismerhetjük, hogy nem unalmas ismétlődésekből áll éltünk, hanem az ismétlődések az emelkedés eszközei. Hogy magasabbra jutva egyre jobban megértessük: mit jelent számunkra a Nekünk Adatott Fiú. Aki akkor tart igazán velünk – hiszen éppen azért jött – amikor igazán emelkedő szakaszokhoz érkezünk.
Pintér Ambrus atya, Pannonhalmi Főapátság
Bátorító Üzenet 3.
2020. december 13., Ádvent 3. vasárnapja, az öröm vasárnapja
„Ujjongó örömmel örülök az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igaz élet köntösébe burkolt.” (Iz 61, 10)
Advent 3. vasárnapja az öröm vasárnapja.
A napokban egy 91 éves, már egy éve ágyban fekvő, beteg, idős asszonyt látogattam meg, hogy Karácsony előtt meg tudjon gyónni és szentáldozáshoz járuljon. Beszélgetésünk során váratlanul ezt mondta: „Ferenc atya, én boldogan élek.” Mielőtt szólni vagy kérdezni tudtam volna, rámutatva az asztalán lévő Jézus képre, így folytatta: „Ő, minden nap velem van.”
„Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Az Úr közel van.” (Fil 4,4-5)
Bartók Ferenc OSB, Győr-Ménfőcsanak
Bátorító Üzenet 2.
2020. december 6., Ádvent 2. vasárnapja
„Vessző kél majd Jessze törzséből …” (Iz 11.1)
Sokáig talán csak valami szépen hangzó prófécia… Azután az ember meglátja valahol, és minden új értelmet nyer. Valósággá válik.
Mint az advent, az Úrjövet. Készülünk, készülgetünk… Értelmet ennek csak az ad, ha engedjük, hogy Isten szeretete meg is érintse a szívünket. Ha meglátjuk őt nemcsak a karácsonyfa alatt a kis jászolban, hanem felfedezzük szívünkben.
Valósággá válik életünkben. És a szavak megváltoznak: a „Jöjj el, Urunk Jézus!” kérés helyett a hálaadás öröme csendül: „Megszületett!”
Csak meglássuk Őt!
Szalóky Albert OSB, Győrszentiván
Bátorító Üzenet 1.
2020. november 29., Ádvent 1. vasárnapja
„Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet, örömhírt hoz, kikiáltja a szabadulást.”
(Iz 52,7
Ennek az adventnek kezdetén, talán még jobban, mint máskor várjuk a jóhírt, a Szabadító érkezését.
Hozzon a felénk közeledő Megváltó gyógyulást betegeinknek, testi és lelki erőt ápolóinknak és orvosainknak, családjainknak egységet, nemzetünknek békességet, és az egész világnak szabadulást az erőszak és a félelem fogságából!
Halmos Ábel OSB
Advent 1. vasárnapjának evangéliumi szakaszában (Mk 13,33–37) Jézus háromszor szólít fel bennünket arra, hogy virrasszunk: „Virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő. … Amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: virrasszatok!ˮ
Mert csak az vár jól és virraszt jól, aki szeret.
Milyen értékes az idő, amikor a szívünkben őrizhetjük azt, ami a világon a legdrágább a számunkra: a vágyat, hogy meglássuk az Urat. Mert az idő arra szolgál, hogy felszítsa és elmélyítse vágyakozásunkat. Bár közelebb jutunk Jézushoz, néha mégis úgy érezzük, hogy távolodunk tőle. Bár közelebb van a találkozás, mégis úgy tűnik, hogy végeláthatatlanul telnek az évek. Az idő alázatossá tesz Isten előtt, megtisztítja első, mindig csak rövid időre fellobbanó lelkesedésünket, és lassacskán olyan kicsivé tesz, amilyenek lényegében vagyunk: elvezet ahhoz, hogy szenvedélyesen és mégis békében várjuk azt, akit szeretünk, és aki sokkal jobban vár minket, mint ahogy mi valaha is képesek leszünk várni őt.
Fontos, hogy ne próbáljunk ravaszkodni az idővel; Istent csalnánk meg. Megszakítani sem szabad a várakozást; Istennel való kapcsolatunkat szakítanánk meg. Csendesen és alázatosan kell kitartani az időben, vigyázva, hogy ne szóródjunk szét vagy vesszünk el egyszerű időtöltésekben. Isten nagyobb, mint az idő, nagyobb, mint a mi várakozásunk, ahogy nagyobb a szívünknél is. De jelen van a mi időnkben, amíg be nem teljesedik az örökkévalóságban, amikor maga Jézus jön el, amikor, ahogy és ahol ő akarja. „Amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: virrasszatok!ˮ
(Részlet Anré Louf trappista apát szentbeszédéből. Fordította: Szita Bánk OSB)
Lélek és élet
"Énekeljetek új éneket az Úrnak,
minden föld zengjen dalt az Úrnak!
Vigadjon a rét és minden virága,
örüljenek az erdő fái az Úr színe előtt!"
(96. zsoltár)
A legnehezebb emberi helyzetekben se feledkezzünk meg imáinkban az Urat dicsérni. Ő sohasem feledkezik meg övéiről.
"Bátorság, én vagyok" - mondja Jézus.