„A nagyszülők kincset jelentenek” – ezzel a címmel tette közzé a portugál püspöki konferencia üzenetét, amelyet az időseknek szentelt Szent Joachim és Szent Anna, Szűz Mária szülei július 26-i ünnepe kapcsán.

Az üzenet szerint a nagyszülők az unokák őrangyalai, akik mindig jelen vannak, diszkréten és figyelmesen. „Ők azok, akik kéz a kézben sétálnak velük a járdán. Megveszik nekik a fagylaltot, megtisztítják a kicsik térdén az utcai játékok során szerzett sebeket, a nap végén megfürdetik őket, és várják a szülők érkezését.” A portugál püspökök ezzel a képpel hívják fel a figyelmet Jézus nagyszülei, Szent Anna és Szent Joachim ünnepére.

Ez jó alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk a nagyszülőknek, megöleljük őket, és értékeljük jelenlétüket a múltban és a jelenben. Ezáltal eljutunk saját gyökereinkhez, és felfedezzük bennük Isten gyengédségét és szeretetét – olvasható az üzenetben.

A nagyszülők azok, akik megveszik az unokának az új cipőt, a vágyott játékot, meghallgatják a panaszkodásukat és a félelmeiket. Ők azok, akik ellensúlyozzák az elfoglalt vagy az elvált szülők hiányát, haragját és nehézségeit, mert a nagyszülők tartják fenn a családi életet, nemcsak azért, mert gyakran ez teszi lehetővé a túlélést, vagy mert egy kis fellélegzésre ad lehetőséget, hanem azért is, mert ők jelentik a gyökeret. Elmesélik a múlt történeteit, és segítenek megérteni a lényeges és a felszínes dolgok közötti különbséget – hangsúlyozza üzenetében a portugál püspöki konferencia.

Az idősek nélkülözhetetlen gazdagságot jelentenek, állandóan védelmezendő kincset. És ahogy azt minden kinccsel tesszük, őket is gondoskodással és csodálattal kell körülvennünk. Az a társadalom, amelyik nem védelmezi, nem csodálja az időseket és nem aggódik értük, bukásra van ítélve. Akiről gondoskodtak, képes lesz gondoskodást nyújtani, aki tanult, képes tanítani, akit óvtak, képes lesz védelmezni, és akit szerettek, az tud szeretni – zárul a portugál püspökök Szent Anna és Szent Joachim közelgő ünnepe alkalmából írt üzenete.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

A lengyel püspökkari elnök: Nem lesz egység Európában, amíg nem teremt lelki közösséget

Stanisław Gądecki érsek, a lengyel püspöki konferencia elnöke július 18-án felszólalt az „Europa Christi – Mundus Christi” mozgalom IV. nemzetközi kongresszusán, amely július 19-én zárult le a wigry-i kolostorban.

Lisa Zengarini / Somogyi Viktória – Vatikán

„Vissza kellene térni az Európai Unió alapító atyáinak meggyőződéséhez, akik azt akarták, hogy a jövő alapja legyen a közös küzdelem a megosztottságok legyőzésére és a kontinens népei közötti béke és egység előmozdítására. Ennek a bátor politikai tervnek a középpontjában az emberbe vetett bizalom állt, nem mint állampolgár vagy gazdasági tényező, hanem mint személy, aki transzcendens méltósággal rendelkezik” – fogalmazott a lengyel püspökkari elnök felszólalásában.

Egy láthatatlan fal

„A berlini látható fal leomlása után, egy láthatatlan fal továbbra is megosztja kontinensünket, ami egyre egyértelműbben megmutatkozik. Ez a fal az emberi szíveken halad át. Nyugtalanság és agresszivitás jellemzi. Politikai és gazdasági önzésből épül fel és kevéssé érzékeny az emberi élet értéke és minden ember méltósága iránt” – mutatott rá Stanisław Gądecki érsek egy olyan pillanatban, amikor Európa ismét megosztott a COVID-19 vírus utáni fellendülést segítő pénzügyi alap kérdésében.

Keresztény gyökerek nélkül nem lehet tartós egység

„Még hosszú utat kell megtennünk az európai kontinens valós egyesítéséig. Addig nem lesz egység Európában, amíg nem alkot lelki közösséget.” A lengyel főpásztor továbbá emlékeztetett Szent II. János Pál Gnieznóban elhangzott szavaira, amelyet 1997-ben lengyelországi apostoli látogatása alkalmával mondott. A lengyel pápa hangsúlyozta, hogy lehetetlen tartós egységet építeni, ha elvágják a keresztény gyökereket, amelyekből Európa nemzetei és kultúrái nőttek ki.”

A család szerepe nélkülözhetetlen

Ferenc pápa és XVI. Benedek tanítására utalva a poznani érsek kiemelte a család szerepét az európai egység folyamatában: „Egy egységes, termékeny és felbonthatatlan család magában hordozza azokat az alapvető elemeket, amelyek reményt adnak a jövőnek. E szilárdság nélkül homokra építkezünk, amelynek súlyos társadalmi következményei lesznek. Másrészt, a család fontossága nemcsak a következő nemzedékeknek segít távlatokat és reményt nyújtani, hanem sok idős embernek is, akik gyakran arra kényszerülnek, hogy magányban és elhagyatottságban éljenek” – mutatott rá Stanisław Gądecki érsek.